Amikor egy kölyök állat fejlődik elkülöníthetők úgynevezett szenzitív időszakok, mely periódusokban az állat és annak idegrendszere különösen érzékeny az őt ért adott benyomásokra. A frissen született kölykök például különösen az anya viselkedésére érzékenyek, viszont mivel a szemek és a fülek zárva vannak a környezeti ingerek egy része nem éri el őket.
Természetesen érzékelnek ízeket, szagokat, a hőmérsékletet, testhelyzetet és a fájdalomra is reagálnak, bár lassabban mint felnőtt társaik. A korai kölyök korban, a neonatális időszakban (születéstől 14.nap), különösen meghatározó az anyaállat viselkedése. Összegyűjti a kölyköket maga mellé, táplálja, tisztogatja őket, sőt ha arra van szükség, védelmezőként anyai agressziót is mutat. A kölykök ebben az időszakban a meglévő reflexeknek köszönhetően próbálnak orientálódni az anya és az emlők közelébe, ha felborulnak megpróbálnak újra a hasukra fordulni, a hátsó lábaik tolásával próbálnak az anya, illetve a társak közelében maradni.
Mivel a hőszabályozás sem teljes, kis csoportban összebújva alszanak, s ez az összebújás a későbbi szociális viselkedésükre is hatással lesz. Az ürítési még stimulált reflexként működik, vagyis az anyaállat jó gondozói viselkedése elengedhetetlen.
A prenatális és neonatális periódus után következik az átmeneti időszak melyre nagyon gyors neurológiai fejlődés jellemző. A szemek, fülek nyitásával, a mozgás komolyabb fejlődésével az állat egy több mindent érzékel környezetéből. Ahogy a világ nyílik ki számukra, már nem csak az anyaállat és a közelükben levő alomtársak de az őket körülvevő környezet érzékelése is fontossá válik.
Egy tudatos tenyésztő ebben az időszakban már megismerteti a kölyköt például azokkal a hangokkal, amelyek majd a későbbi tartás helyén érni fogják, legyen szó akár a szél zúgásáról, egy vihar dörgéséről vagy egy villamos csilingeléséről. Fontos, hogy ezek a hangok nem riasztó formában, hanem enyhe, tolerálható módon kerülnek bevezetésre és segítik az állat habituációját, hozzászokását a későbbi környezethez.
